2010.01.14. 22:31
A legbátrabb város
A legbátrabb város
Kedves drága olvasóim!
Itt a blogomban most egy olyan filmet ajánlok figyelmetekbe, amit ti nyugodtan ajánlhattok majd másoknak. Az I.világháború utáni időszakot mutatja be. A film nem rövid, de kérlek szánj rá időt, és hidd el gyarapitani fogja a tudásod. Ez a film minden mai politákától mentes.
Röviden a filmről:
Egy történet azokról, akik magyarok akartak maradni. Élve vagy holtan.
A film egy kiemelkedő, ám a jelentőségéhez képest széles körben még kevéssé ismert eseményről szól: 1919. január 29.-én a helybéli polgárok (vasutasok, iparosok, kereskedők, orvosok, tanárok, diákok) és a környékben állomásozó katonák néhány egysége kiverte Balassagyarmatról a várost két hét óta megszállva tartó cseh csapatokat. A honmentő akció jó néhány halálos áldozatot is követelt, és sokan megsebesültek az összecsapásokban.
Az akkor alakulóban lévő csehszlovák állam antant parancsnokság alatt álló hadserege azzal a szándékkal lépte át a demarkációs vonalat (az Ipoly folyót), s foglalta el Nógrád vármegye székhelyét, hogy majdani határait még délebbre tolja, s ezzel kész helyzet elé állítsa a nagyhatalmakat az első világháború utáni helyzetet rendezni szándékozó párizsi béketárgyalásokon. A példaértékű városi összefogás azonban megakadályozta, hogy a cseh légió katonái hosszú távra berendezkedjenek az Ipoly bal partján, s ezzel megmentettek egy darabka Magyarországot a jövőnek. (Tették ezt "az akkori magyar kormány behódolást sürgető felszólítása ellenére".) A dicső emlékek mellett tehát máig kézzelfogható eredménye van a kiontott vérnek, ezt a győzelmet senki idegen hatalom nem írta felül, Balassagyarmat ma is Magyarország része.
Szereplők:
Dánielfy Zsolt
Gáspár Tibor
ifj. Jászai László
Kelemen István
Szakács Tibor
Urmai Gábor
Csabai János
Deáky Szandra
-stv-
2010.01.14. 00:45
Még egy szőke magyar politikus...
A jobbik ep képviselője morvai krisztina hozta a szokásos formáját az Európai parlamentben. A biztos jelöltek meghalgatásán először honfitársát Gönc Kingát probálta megzavarni a rosz időben feltett kérdéseivel. Ekkor még a levezető elnök is nyugodtabb volt, csak annyit szólt, hogy „Ne szóljon közbe kérem”. Morvai ebben az esetben gyorsabban elhallgatott.
Bő húsz perccel később azonban, az európai képviselők is szájukat tátva figyelték mikor, a a luxemburgi jelöltet, Viviane Reding asszonyt vizsgáztatták, aki a „jogérvényesülés, alapvető jogok és uniós polgárság” nevű területet kapta.
A meghallgatás szabályait – ki mikor hány percig kérdezhet – az ülések elején mindig elmondják. Morvai Krisztina, a Jobbik EP-képviselője is ott volt Reding meghallgatásán, mint a LIBE (Állampolgári jogok, bel- és igazságügy) nevű EP-bizottság póttagja.
Már másfél órája tartott a meghallgatás, amikor Morvait megint rendre utasította a levezető elnök:
Reding éppen befejezett egy választ, amikor Morvai Krisztina csengetett, és kérdezni akart. „Elnök úr, szeretném megkérdezni…” kezdte, amikor az elnök leintette: „Nem, nem, nem, nem lehet közbeszólni. Elnézést, de nem önnél van a szó. [lekapcsolja Morvai mikrofonját, aki még beszél] Kérem szépen, nem önnél van a szó. A menetrendet előre tisztáztuk, kérem, kérem legyen udvarias és kövesse a szabályokat, mint mindenki más” – mondta. Morvai valamiért egy nagy kérdőjelet rajzolt egy lapra, amit maga előtt tartott, és láthatóan kiborította, hogy nem kérdezhetett.
Ezek után lehet, hogy megint lebunkózzák a magyarokat????
-stv-
2010.01.01. 19:38
Sólyom László köztársasági elnök újévi beszéde
| Sólyom László köztársasági elnök újévi beszéde |  |  |
| 2010.01.01. | |
 2010. január elsején 11 órakor közvetítette a Magyar Televízió Sólyom László köztársasági elnök újévi üzenetét. Alább a teljes beszédet olvashatják. „Az év megújulásának napján reményteli szívvel kívánok mindenkinek az országban, és minden magyarnak boldog új esztendőt. Isten áldd meg a magyart! Köszöntöm Magyarország minden lakosát és a magyar nemzet minden tagját! Honfitársaim! Lehetetlen, hogy újévkor ne az újrakezdésről beszéljünk. Hiszen karácsony, újév, vízkereszt ugyanannak az ünnepkörnek a tagjai. S ezek az ünnepek a megújulás örömét adják nekünk. Ezek azok a napok, amikor megújul a világ. A Nap pályája ismét győzedelmesen emelkedni kezd. Immár hosszabbodnak a nappalok. Hiába van tél, a tavasz közeledtének jegyébe fordult már minden. A kozmosz nagy változásai azonban nélkülünk csak körben forognak. Az ember életének viszont célja van; a mi időnk nem forog körbe. A megújulást, az újrakezdést mi mindnyájan életünk és történelmünk egyenesére írjuk. A karácsony üzenete is ez: egyszer csak megérik az idő a beteljesedésre, egyszer csak mindenki szívében megszülethet a remény. Magyarország is nagyon megérett már a megújulásra. S mivel 2010 választási év lesz – az új esztendő alkalmat kínál a politikában és a közügyekben is az újrakezdésre. A változás szükségét mindenki érzi – és sok politikus is tudja, hogy mit akarnak az emberek. Ezért aztán a megújulás, az új irány, az új kiegyezés, az újjáépítés és így tovább, gyakran hallott jelszó lett. Az ünnep magasából azonban a megújulásnak egy ennél teljesebb képe látszik. A politika része, sőt szükséges alkotórésze az újrakezdésnek. De csalódni fog, aki az újat, s az ahhoz képzelt jót csakis kívülről, a politikától várja. A kilencvenes évek elején sokan képzelték, hogy a rendszerváltás önmagában meghozza a nyugati életszínvonalat – s keserves kiábrándulás lett a vége. A választás nagy esély – ám csupán a kezdet. Hiszen a lényege a változtatás lehetősége, ezért is nyújt reményt. Hogy a remények beteljesednek-e, a folytatáskor válik majd el. De ehhez mindenkinek hozzá kell járulnia a maga területén, legyen az munkahely, család, vagy a közélet. Honfitársaim! Négy évvel ezelőtti újévi beszédemben – 2006 is választási év volt! – azt mondtam, hogy a felelős ember ad magára, alaposan megvizsgálja az ígéretek és ígérgetők hitelességét. És persze mérlegeli azt is, milyen teljesítményt nyújtottak, hová juttatták az országot azok, akik korábban már kormányoztak, és akik nem, azoknak van-e fedezetük, képességük a jelszavak valóra váltására. Azt hiszem, mára sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Megéreztük, hogy választási döntésünknek súlya van. Olyan következményekkel jár, amelyek bizony nemcsak a négy éves ciklusra, de annál is tovább érnek. Megtapasztalhattuk saját erőnket, a választópolgárok erejét. Csak az utóbbi években is minden országos szavazás – a népszavazás, az európai parlamenti választások – jelentős politikai változásokat indítottak el. Tehát felelőssége teljes tudatában kell döntenie minden választópolgárnak arról, kinek ad felhatalmazást. Az állammal szembeni elvárások és a feladatok világosak: közbiztonság, a törvényes rend garantálása; a gazdaság olyan szabályozása, hogy biztonságosan fejlődjön és adjon munkát, a szegénység enyhítése, az ország tekintélyének helyreállítása a világban. Vannak azonban olyan feltétlenül szükséges változások, amelyeket semmilyen kormány nem tud véghezvinni az emberek, a mi közreműködésünk nélkül. Ilyen mindenek előtt a korrupció visszaszorítása. Korrupcióban fuldoklik ma az ország. Ez teszi tönkre a gazdaságban a tisztességes versenyt, az intézményekben a tisztességes működést. Joggal háborítanak fel mindenkit a százmilliós és milliárdos kifizetések – de a mindennapok kis korrupciója, a visszacsorgatott megbízási százalékok, a hatósági engedélyért adott és kapott pénzek is méregként hatnak. S a korrupcióhoz legalább ketten kellenek. Megszüntetéséhez az állam legszigorúbb fellépése mellett az kell, hogy a korruptság szégyenét az emberek többsége le akarja vetni. S tudom, hogy mindenki megkönnyebbülne. Hiszen az emberek többsége tisztességesen szeretne élni. Az kell, hogy tisztesség és siker ne válhasson el egymástól. Honfitársaim! Karácsonykor a gyermek születése tölt el bennünket reménnyel. De a mi gyermekeinknek is meg kell születniük. Követelhetünk az államtól családbarát politikát, ám ehhez legelőször is családok kellenek, összetartó, gyermekeket nevelő, szerető légkörű családok. Továbbá a családok és az iskolák együttműködése. Az iskolaügy, amely nemzetünk jövőjének kulcsa, csakis akkor tud megújulni, ha az iskolák és tanárok támogatása nemzeti üggyé válik. Ha mind azon vagyunk, hogy az iskola olyan közösségként működjön, amely biztos értékekre, tisztességre nevel, s minden gyereket a maga legjobb képességei szerint, önbizalmat adva készít fel egy megelégedett és értelmes életre. A gyermekekben nemzetünk jövőjét látjuk. A magyar nemzetért a magyar állam is felelős, de leginkább a nemzet tagjai. Hiszen a nemzet lényege a közös vágy, közös elhatározás és akarat arra, hogy együtt kívánjuk folytatni gazdag örökségünket. Ez az örökség – a magyar nyelv, a magyar kultúra, történelmünk és magyarságtudatunk – közös kincse minden magyarnak határoktól és állampolgárságtól függetlenül. S a szükséges megújulás alapja itt nem más, mint közösségünk átérzése, a magyar nemzet egészének szeretete. Ilyenkor, újévkor, sokan beszélnek békéről, szolidaritásról. Erre nagy szükség van, s nem véletlen, hogy vallási és világi vezetők kifejezik és megerősítik a bennünk élő békevágyat. Ha azonban egészen konkrétan a magyar társadalom megbékélésére is gondolok, az nem választható el az újrakezdéstől. Az új helyzetben új hangvételű kormányzásra, s új típusú ellenzékiségre van szükség. Magyarország békességét csak új alapokon lehet elérni és megteremteni. Erre várunk. Tisztelt Honfitársaim! Az év megújulásának napján reményteli szívvel kívánok mindenkinek az országban, és minden magyarnak boldog új esztendőt. Isten áldd meg a magyart!” -stv- |
Utolsó kommentek