Richard Field levele Morvainak: nem Önök az igazi magyarok

 

Nyílt levélben válaszolt Morvai Krisztina felhívására Richard Field, Budapesten élő amerikai üzletember. Az LMP legnagyobb támogatójaként is ismert Field levelét szó szerint közöljük.

 
 
 

Kedves Morvai Krisztina!

Ön Kounalakis amerikai nagykövetasszonynak írt nyílt levelében (melyben felháborító módon a döntését, amiért nem ment el Önökhöz a választás estéjén, a kommunizmus által elkövetett bűnök jóváhagyásaként mutatja be) megkérte az amerikai állampolgárokat, hogy „írják meg álláspontjukat”.

65 évvel ezelőtt mintegy 300 000 amerikai katona (köztük anyai nagybátyám) halt meg Európa fasizmus - mely ugyanabból a gyűlöletes demagógiából fejlődött ki, amit Ön és Jobbikos politikustársai felvállaltak - alóli felszabadítása során. Sokan közülük Budapesten vagy környékén található katonai temetőkben lettek eltemetve.


Mint az 1920-as, 30-as és 40-es évek nemzetiszocialista mozgalmai, melyeken az Ön mozgalma is alapul, az Önök mozgalma intellektuálisan őszintétlen és erkölcse igen gyanús.


Richard Field
Népszabadság - Teknős Miklós

Morvai Krisztina szavaz
Népszabadság - Móricz Simon
Ön hiányolja a törvényt és a rendet, mégis követeli, hogy a Gárda garázdasággal megvádolt tagjait tárgyalás nélkül engedjék szabadon. Ön megvédené azok emberi jogait, akik kockakővel dobálták a rendőröket és felgyújtották az állami televízió épületét, és Ön mégis nyíltan támadja a magyar kisebbségeket etnikai és vallási alapon. A legvérlázítóbb azonban az, hogy a kommunizmus bukását követően húsz évvel – egy olyan időszak után, ami arról emlékezetes, hogy kifejezetten politikai terrormentes volt – Ön és követői maguknak követelik a terror áldozatainak szerepét, annak ellenére, hogy meglátásom szerint pont az Ön pártjának félkatonai szervezete, az ún. Magyar Gárda terrorizál, hiszen kissebségi közösségekben parádéznak fasiszta jelvényeket viselve és fasiszta zászlókat lengetve.

Szerintem különös, hogy valaki, akinek Morvai a neve (a szó értelmét tekintve Moráviai, ami egy olyan szláv terület, mely sosem volt a történelmi Magyarország része) mondja magát valamiféleképen inkább magyarnak, mint az, akinek ősei már évszázadok óta itt élnek. Azt is furcsának tartom, hogy egy elvált, antiszemita személy magát keresztényebbnek tartja azoknál, akik valóban figyelnek a katolikus egyházi előírásokra a válás és antiszemitizmus tekintetében. Valójában minden keresztény vallás elítéli a gyűlöletes szenteskedést, amin az Ön mozgalma alapul.

Mint a legtöbb ideológus, Ön és társai nem haboznak eltorzítani a tényeket a saját cinikus ideológiai céljaik érdekében. Az MSZP és más szociáldemokrata pártok által képviselt szocialista értékek nem felelősek a Sztálin, Mao, és más kegyetlen diktátorok által a munkásosztály nevében elkövetett bűnökért. Bár Sztálin volt a történelem legnagyobb tömeggyilkosa, Adolf Hitler szorosan követi őt a második helyen, hiszen közvetlenül ill. közvetve okozta 14,4 millió katona és 27,1 millió civil halálát, beleértve olyan magyar hazafiakat, mint a nagyszerű költő Radnóti Miklós, vagy Szerb Antal regényíró és irodalomtörténész, akiket vallásos keresztényként neveltek.

A Jobbik azáltal, hogy szándékosan Hitler nácijait és Szálasi nyilaskereszteseit veszi mintaképül, megszégyeníti a fasizmus áldozatait itthon és külföldön egyaránt, beleértve a 290 000 magyar, nem zsidó származású civilt, akik a második világháborúban vesztették életüket.

Én az európai történelmet a Columbia Egyetemen Deák Istvántól, Robert Paxtontól, és Fritz Sterntől tanultam, mindegyikük megélte a fasizmus és a háború borzalmát. Ők óva intettek engem az olyan emberektől, mint Ön, akik bizonytalanok voltak származásukat illetően, frusztráltak a magánéletükben elmaradó sikerek miatt, és elszántan, bármi áron bizonyítani akarják hazafiságukat a nemzeti, etnikai, vagy vallási kisebbségek kárára. Adolf Hitler egy bukott osztrák művész volt, azzal az átokkal sújtva, hogy egyik nagyszülője zsidó volt, be akarta bizonyítani, hogy ő a legnagyobb német. Joszif Sztálin alacsony volt, egy gyerekkori baleset miatt nyomorék, ragyás, korábban grúz ortodox teológus tanuló, aki oroszul erős grúz akcentussal beszélt, és gyilkos kisebbségi komplexusa hajtotta, hogy a legnagyobb szovjet legyen. A magyar nyilaskeresztes párt alapítója, Szálasi Ferenc (született Salosjan) örmény, szlovák és német felmenőkkel rendelkező magyar volt, aki elszánt volt, hogy bebizonyítsa magyarságát azáltal, hogy szisztematikusan kínozta és ölte meg magyar társait.

Szálasi egyike volt azon 20-as, 30-as és 40-es évekbeli buzgó magyar nacionalistáknak, akiknek megkérdőjelezhető volt a magyar származása, és bizonyítani akarta magyarságát a nemzeti kisebbség üldözésével. Gömbös Gyula, az önjelölt „fajvédő”, katonából lett politikus, aki 1932-1936 között Magyarország miniszterelnöke volt, apja egy Knöpfle nevű magyar sváb volt.  Az 1944 márciusában történt német megszállás után a Hitler által felállított német bábkormány feje Magyarország Berlini nagykövete, Sztójay Döme tábornok volt, aki Stojakovic néven látta meg a napvilágot, ami horvát név.

És most Vona Gábor (született Zázrivecz) ill. Ön mellüket veregetve azt mondják, Önök milyen nagyszerű magyarok, hogy kihasználják az emberek frusztrációját, a korrupciót és a világgazdasági hanyatlást önző politikai céljuk érdekében.

Tudja kik a nagy magyarok? Az a rákból felépült asszony, aki rokkant gyermekét neveli és minimálbérért dolgozik a hajléktalanok nappali melegedőjén. A Vöröskereszt önkéntesei, akik hajnali 5.30-kor kelnek fel, hogy éhes gyermekeknek osszanak ennivalót. Az alulfizetett, túldolgoztatott tanárok, akik végzik a dolgukat és nem reklamálnak; az egészségügyi dolgozók, akik nem fogadják el a külföldi munkaajánlatokat, mert így saját honfitársaikat tudják gyógyítani. Az átlagemberek azon tízezrei, akik most vasárnap békésen végigmentek a holokauszt áldozataira megemlékező felvonuláson, és békésen tüntettek a gyűlöletpolitika és harag ellen, amely már oly sok fájdalmat és szenvedést okozott itthon és külföldön a múltban.

Tisztelettel

Richard Field

Berlin: A fal leomlik videó

 

A Berlini fal leomlásáról szoló dokumentum film.

RENDEZTE: Thomas Berger

 

SZEREPLŐK: Anja Kling (Katja Schell)
Hans Werner Meyer (Andreas Wagner)
Matthias Koeberlin (Micha Schell)
Ronald Zehrfeld (Dirk Faber)
Anna Fischer (Jule Hoffmann)

 

RÖVIDEN A FILMRŐL: 1983-ban egy fiatal és vakmerő kelet-német újságíró, Andreas egy barátjával megkísérli a szökést a Berlini Falon keresztül. A keletnémet határőrök tüzet nyitnak rájuk és csak ő tud átérni a nyugati oldalra. Ekkor még nem is tudja, hogy barátnője, Katja gyereket vár tőle. Megszállottan harcol a média eszközeivel a STASI túlkapásai ellen, akik csírájában fojtanak el minden ellenzéki megmozdulást, ártatlan embereket börtönöznek be, válogatott fizikai és lelki kínzásoknak teszik ki őket. Katja és fia, Sven 1989-ben Magyarországról próbál átszökni Ausztriába, de csak a kisfiú jut át Nyugatra, Katját a STASI elfogja és börtönbe zárja. Andreas időközben bátyja segítségével titokban készült felvételeket ad le egy nyugatnémet hírcsatornán. A vérbe fojtott tűntetések sokkoló képei bejárják a világsajtót és nagyrészt ezek hatására vonul az utcára Lipcsében többszázezer ember és megindul a lavina: az NDK vezetés meghátrálásra kényszerül és egy téves kormányzati bejelentés hatására a berliniek tömege indul meg a Falhoz, nem is sejtve, hogy a világtörténelem egyik legfelemelőbb eseményén vesznek részt...

 

első cd:

 

 

 

 

2-dik cd:

 

 

 

-stv-

Magányos volt Szilveszterkor, kihívta a rendőrséget

Egy részeg kínai Nancsingban kihívta magához a rendőröket egy koholt sztorival, mert egyedül érezte magát Szilveszterkor. A férfi egymagában unatkozott egy szórakozóhelyen, amikor úgy döntött, hogy betelefonál a rendőrségre. Azt állította az ügyeletesnek, hogy a pincér megütötte őt, és azonnal jöjjenek ki megvédeni őt. A rendőrök kivonultak, és nagyon hamar rájöttek, hogy a férfi füllentett. A láthatóan ittas vendég nem ijedt meg a leleplezéstől, hanem meginvitálta a rendőröket az asztalához néhány pohár pezsgőre, hogy legyen egy kis időre társasága.

Forrás: Nanjing Morning Post

 

-stv-

Alább olvashatjátok Dr. Martin Luther King beszédét amit a "modern" amerikában 1963. agusztus 28-án mondott el, több millió ember előtt.

 

Dr. Martin Luther King: Van egy álmom

 

1963. augusztus 28.
Lincoln Memorial, Washington D.C.

Boldog vagyok, hogy Veletek lehetek ma, hazánk történelmének legnagyobb szabadság tüntetésén. Száz éve annak, hogy ez a nagyszerű hazánkfia, akinek a jelképes árnyékában állunk ma, aláírta a rabszolga felszabadítást.

Ez a korszakalkotó rendelet olyan volt az igazságtalanságtól senyvedő néger rabszolgák millióinak, mint a remény világítótornya. Mint egy hajnalsugár, véget vetett a rabság hosszú éjszakájának.                            


                             

Ámde száz évvel ezután a négerek még mindig nem szabadok.

Száz évvel ezután a négerek életét még mindig megbénítja az elkülönítés bilincse és a megkülönböztetés lánca.

Száz évvel később a négerek a nyomor szigetén élnek a jólét tengerének közepén.

Száz évre rá a négerek még mindig az amerikai társadalom szélére száműzve szűkölködnek – a saját hazájukban.

Ezért jöttünk ide: hogy beszéljünk erről a gyalázatról.

Tulajdonképpen azért jöttünk hazánk fővárosába, hogy készpénzre váltsunk egy csekket.

Amikor a köztársaságunk megálmodói papírra vetették az Alkotmányt és a Függetlenségi Nyilatkozatot, kötelezvényt írtak alá, amit minden amerikai megörökölt.

Azt ígérték nekünk, hogy minden embernek, igen, fekete embernek éppúgy, mint fehér embernek, elidegeníthetetlen joga van az élethez, a szabadsághoz, és a boldogság kereséséhez.

Ma már nyilvánvaló, hogy Amerika adós maradt ezzel az igérvénnyel a színesbőrű állampolgárai iránt. Nem állt helyt az igérvényéért, a négereknek rossz csekket adott, a csekk mögött nincsen fedezet.

Csakhogy mi nem hisszük el, hogy az igazságosság bankja csődbe mehet. Nem hisszük el, hogy hazánk építménye hiányos alapokra épült volna.

Azért jöttünk tehát, hogy készpénzre váltsuk ezt a csekket, egy olyan csekket, ami biztos kincset ér: a szabadság kincsét és az igazság biztonságát. Azért is jöttünk erre a megszentelt helyre, hogy szenvedélyesen sürgessük Amerikát.

Nincs időnk a hűvös megfontolás luxusára, nem vehetjük be a fokozatosság nyugtatóját.

Itt az idő, hogy valóra váltsuk a demokrácia ígérvényét.

Itt az idő, hogy a szegregáció sötét siralomvölgyéből a faji egyenlőség napfényes útjára lépjünk.

Itt az idő, hogy a nemzet a faji megkülönböztetés futóhomokjáról a testvériség sziklaszilárd alapzatára álljon.

Itt az idő, hogy Isten minden gyermeke számára valóra váljon az igazságosság.

Tragikus lenne a hazánknak, ha elszalasztaná a pillanat sürgetését.

A négerek törvényes elégedetlenségének tikkasztó nyara csak akkor ér véget, ha a szabadság és az egyenlőség ősze hoz enyhülést.

Hatvanhárom nem a vége, hanem a kezdete. Akik abba ringatják magukat, hogy a négerek csak kiadták a gőzt, és majd megnyugszanak, azoknak keserű kijózanodásban lesz részük, mihelyt ez az ország a régi megoldásokkal próbálkozik újra.

Amerikának nem lesz nyugta, amíg a négerek meg nem kapják a polgári jogaikat.

A fölkelés forgószele alapjaiban fogja rengetni az országot, amíg csak az igazságosság napsütése föl nem derül.

De valamit meg kell mondanom az enyémeknek, akik az igazságosság palotájának küszöbén topognak.

Csak úgy nyerhetjük el a méltó helyünket, ha nem keveredünk méltatlan tettekbe.

A szabadságot szomjúhozva ne igyunk a gyűlölet keserű poharából.

A mi küzdelmünket örökké a méltóság és a fegyelem magas szintjén kell folytatnunk.

Nem szabad megengednünk, hogy a mi teremtő tiltakozásunk fizikai erőszakba torzuljon.

Újra és újra föl kell emelkednünk abba a magasságba, ahol a fizikai erő találkozik a lelki erővel.

Ez a csodálatos új harciasság, ami úrrá lett a fekete közösségen, nem vezethet bizalmatlansághoz minden fehér ember iránt, mert fehér barátaink sokan, ahogy itt és most a jelenlétük is bizonyítja, rájöttek, hogy az ő sorsuk hozzá van kötve a mi sorsunkhoz.

Eljöttek, mert rájöttek, hogy az ő szabadságuk kibogozhatatlanul összegubancolódott a mi szabadságunkkal.

Nem járhatunk külön utakon.

Fogadalmat kell tennünk, hogy folyton előre haladunk. Nem fordulhatunk vissza. Van, aki azt kérdezgeti a polgári jogok híveitől: „Mikor nyugszotok már meg?”

Sosem nyughatunk meg, amíg a négerek a rendőrök kimondhatatlan brutalitásának áldozatai. Sosem nyughatunk meg, amíg nem pihenhetünk meg egy útmenti vendégfogadóban, vagy városi szállodában.

Nem nyughatunk, amíg a feketék fölemelkedése csak annyi, hogy egy kisebb gettóból egy nagyobb gettóba költözhetnek.

Sosem nyughatunk, amíg a gyermekeinket megfosztják egyéniségüktől és méltóságukat elrabolják
az olyan kiírásokkal, hogy „Csak fehéreknek”.

Nem nyughatunk, amíg a feketék Mississippi államban nem szavazhatnak, és a feketék New Yorkban azt hiszik, hogy nincs miért szavazniuk.

Nem, nem nyughatunk és nem is nyugszunk, amíg az igazságosság nem hömpölyög mint a folyó, és a tisztesség nem özönlik mindenfelől.

Tudom jól, hogy többen is borzasztó megpróbáltatásokon mentetek keresztül.

Többen is éppen most szabadultatok a szűk börtöncellából. Többen is olyan helyről jöttetek, ahol viharosan üldöznek titeket azért, mert a szabadságot követelitek, és elsodor titeket a rendőri brutalitás.

A szenvedés, amit átéltek, teremtő erő. Dolgozzatok tovább avval a hittel, hogy a meg nem érdemelt szenvedés megváltó erő.

Úgy menjetek vissza Mississippibe, úgy menjetek vissza Alabamába, úgy menjetek vissza Dél-Carolinába, úgy menjetek vissza Louisianaba, úgy menjetek vissza az északi nagyvárosok nyomortelepeire és gettóiba, hogy tudjátok, hogy ez a helyzet meg kell, hogy változzon, és meg is fog változni.

Ne merüljünk el a siralomvölgyben.

Ma azt mondom nektek, barátaim: akármilyen nehéz és csalódott ez a pillanat - én mégiscsak álmodozom. Az amerikai álmot álmodom tovább.

Arról álmodozom, hogy egy szép napon ez a nemzet fölemeli a fejét, és megéli hitvallása szavainak igazi értelmét: „Számunkra magától értetődő, hogy minden ember egyenlő”.

Arról álmodozom, hogy egy szép napon Georgia vöröslő dombjain a volt rabszolgák fiai és a volt rabszolgatartók fiai le tudnak ülni együtt a testvériség asztalához.

Arról álmodozom, hogy egy szép napon még Mississippi Állam is, ez az elnyomás és igazságtalanság hevétől fulladozó sivár pusztaság is átváltozik a szabadság és az igazságosság ligetévé.

Arról álmodozom, hogy egy szép napon az én négy gyermekem is olyan országban élhet, ahol nem a bőrük színe, hanem jellemük alapján ítélik meg őket.

Ma álmodozom.

Arról álmodozom, hogy Alabama Állam, ahol a kormányzó most gáncsoskodik és jogtiprást fröcsög, egy szép napon olyan hely lesz, ahol a fekete kisfiúk és kislányok kéz a kézben tesvérként sétálhatnak a fehér kisfiúkkal és kislányokkal.

Ma álmodozom.

Arról álmodozom, hogy egy szép napon minden völgy fölemelkedik, minden domb és hegy lealacsonyodik, az ugar kivirul, ahol egyenetlenség van, ott egyenesség lesz, felragyog az Úr dicsősége, és ezt minden érző lény látni fogja.

Ez a reménységünk. Evvel a hittel térek vissza Délre. Evvel a hittel a reménytelenség hegyéből is kihasíthatjuk a remény kavicsát. Evvel a hittel a cívódások országos csörömpölését áthangolhatjuk a testvéri egyetértés szép szimfóniájává. Ez a hit képessé tesz bennünket arra, hogy együtt dolgozzunk, együtt imádkozzunk, együtt küzdjünk, együtt vállaljuk a börtönt, együtt álljunk ki a szabadságért, tudván tudva, hogy egy szép napon szabadok leszünk.

Azon a napon Isten minden gyermeke új jelentéssel tudja majd énekelni szózatunkat: „Az országom a tiéd: Szabadság édes földje, rólad dalolok. Föld, melyen atyáim haltak, föld, mely a bevándorló atyák büszkesége, minden hegyoldalról a Szabadság csengjen!”

S ha Amerika nagy nemzet lesz, akkor ez valóra is válik. Csengjen tehát a Szabadság New Hampshire csodálatos dombtetőiről! Csengjen a Szabadság New York hatalmas hegyeiről! Csengjen a Szabadság a pennsylvaniai Alleghenies magaslatokról!

Csengjen a Szabadság Colorado hósipkáiról!

Csengjen a Szabadság California girbe-gurba csúcsairól!

De ez nem elég. Georgia köves hegyormáról is csengjen a Szabadság!

Csengjen a Szabadság Tennessee kilátóiról!

Csengjen a Szabadság Mississippi minden domboldaláról és szelíd lankáiról. Minden egyes lejtőről csengjen a szabadság!

Ha a Szabadságot zengjük, ha minden faluból, minden pusztáról és minden telepről zengjük a Szabadságot, az összes államból és városból, akkor előrébb hozhatjuk azt a napot, amikor Isten mindegyik gyermeke, feketék és fehérek, zsidók és keresztények, kálvinisták és pápisták megfoghatják egymás kezét, és együtt énekelhetik a régi néger spirituáléval: „Végre szabadok, végre szabadok, végre szabadok vagyunk, hála a mindenható Istennek.”

süti beállítások módosítása